Kő a húgyvezetékben
A húgyvezetékben ritkán képződik kő, ha mégis akkor a vezeték kóros lefutása (fejlődési zavar, külső leszorítás) áll a háttérben. Gyakoribb azonban, hogy a vesében képződő kő valamelyik normál anatómiai szűkületben, méreténél fogva akad el. A tüneteket a kő elhelyezkedése, nagysága, típusa (felületének érdessége) határozza meg.
A húgyútban elakadt kő okozta panaszok egyike a görcs. Ennek oka egyrészt az el nem vezetődött vizelet okozta nyomásfokozódás és az így kialakult vesemedencetágulat, másrészt a húgyúti izomelemek reflexes összehúzódása. A görcs helyét a kő helyzete határozza meg, de nem ritka ennek a fájdalomnak a kisugárzása: a vesétől lefelé, az alsóbb szakaszon lévőknél a herékbe vagy a nagyajkakba. A fájdalom kiváltotta kísérőtünetek: hideg verítékezés, szapora pulzus, görnyedt testtartás. Az ilyen beteg egyhelyben ülni nem tud, izeg-mozog, járkál. Gyakori tünet még a vérvizelés, amit a húgyút nyálkahártyáját felsértő kő okoz. Ez ritkán nyilvánul meg látható vér formájában (az érdes felületű oxalátkő esetén gyakrabban), inkább csak a laboratóriumi vizsgálatoknál lehet változó mennyiségű vörösvértestet kimutatni a vizeletből. Jellemző lehet a reflexesen kialakult hányinger, hányás, a bélmozgások időleges leállása, emiatt puffadás, valamint a húgyút legvégén elhelyezkedő köveknél a gyakori vizelési inger. A kőbetegség legfontosabb bizonyítéka pedig maga a kő, amit szerencsés esetben a beteg egy roham után ürít. A tünetek egyébként addig állnak fenn, amíg a kő "be nem pottyan" a hólyagba, utána teljesen tünetmentessé válik a beteg.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!
Forrás: Dr.Diag
